Kevés olyan kapus van ma a világon, aki a rengeteg sérülése ellenére a legmagasabb szinten tud teljesíteni. Sergio Asenjo lassan újra hadra fogható lesz a negyedik térdsérülését követően, a sérülésekhez és az abból való felépüléséhez való hozzáállása pedig példamutató lehet minden játékos számára.
Sergio Asenjo tipikusan az a kapus, aki mindig felállt a padlóról. A kapus, aki pályafutása során már 950 napot volt sérült, ezek alatt közel száz találkozót hagyott ki. Mindezek ellenére már 167 spanyol első osztályú bajnoki van a háta mögött, ebből 59 találkozón gólt sem kapott, egyszer pedig hazája válogatottjának a mezét is magára húzhatta. Fizikumának köszönhetően a távoli lövéseket és a szélről jövő labdákat is kellő magabiztossággal hárítja, valamint kiváló reflexekkel is rendelkezik a Villareal jelenleg rehabilitációját töltő kapusa.
Kezdjük azonban a történelemmel, hogyan is jutott el a palenciai kis srác az Atlético Madrid, majd később a Villareal kapujába.
Sergio Asenjo Palenciában született és nagyon hamar a Real Valladolid junior csapatában találta magát. Ahogy megannyi ifjú futballista, kezdetben ő is a mezőnyben kezdte a játékot, azonban edzői tanácsra kipróbálta magát a kapuban, ahol sokkal tehetségesebbnek mutatkozott. Ezt követően a Real Valladolid tartalék együtteséhez került, innen pedig egyenes volt az útja a Valladolid első számú csapatához. La Ligás bemutatkozására az első csapatban nem kellett sokáig várni, 2007. december 2-án a Villareal elleni 2-0 során sikeresen megőrizte góltól csapata hálóját. Nem csak megkapta a lehetőséget, hanem élt is azzal, első öt találkozóján csak egy gólt kapott, 2008-ban pedig alá is írta első profi szerződését. A kapus kálváriája már ekkor, 18 évesen elkezdődött, térdproblémái miatt három teljes hónapot kellett kihagynia. A sérüléséből felépülve teljesítménye felkeltette az Atlético Madrid figyelmét, a madridi együttes 2009-ben szerződtette, azonban egy év múlva újabb térdsérüléssel feküdt kés alá, fél évet kellett kihagynia. A sérülésének, valamint kezdeti hibáinak köszönhetően kiszorult a kezdőcsapatból, a helyét David De Gea vette át, akivel nem tudta felvenni a versenyt a palenciai hálóőr. Ezután kölcsönben a Málagához került, ahol újra beindíthatta volna pályafutását, egy sérülés viszont újra közbeszólt, térdszalagszakadást szenvedett, újabb hónapokat kellett kihagynia. Visszatért az Atlético Madridhoz, ahol azonban újabb komoly vetélytársba botlott, a matracosok hálóját ekkor már Courtois őrizte.
2013-ban újabb kölcsönadás következett, ezúttal szerencsésebb eredménnyel. A Villarealban megtalálta számítását, első szezonjában mindösszesen három találkozót hagyott ki, így a következő nyáron a “sárga tengeralattjáró” kivásárolta szerződéséből, és hosszútávú szerződést kötött vele. 2014-ben újabb “horrorsérülést” szenvedett, az Espanyol - Villareal találkozó utolsó perceiben egy ütközést követően szerencsétlenül esett a nyakára, de megúszta az esetet komolyabb következmények nélkül. A 2014/15-ös szezonban pályafutása egyik legjobb teljesítményét nyújtotta, 48 mérkőzésen lépett pályára és húsz találkozón nem kapott gólt. Az akkori spanyol szövetségi kapitány, Vicente del Bosque a nemzeti csapatba is meghívta, azonban nem kapott szerepet sem Ukrajna, sem Hollandia ellen. 2015-ben jött a következő trauma, korábbi csapata, az Atlético Madrid elleni mérkőzésen elülső keresztszalag-szakadást szenvedett, ezért újabb műtét és hosszú kényszerpihenő várt rá.
2015-ben Farkas Norbertnek, a Sport Tv kommentátorának a következőképp jellemezte helyzetét:
“Hiába vetett elém a sors sziklákat, én félretoltam őket az utamból, és ezt csak úgy tudtam elérni, ha az előző naphoz képest jobbá tudtam válni. Ennek a munkának és hozzáállásnak köszönhetően maradhattam meg ezen a szinten. Mentálisan sokkal erősebb vagyok, mint néhány évvel ezelőtt. Nagyon nagy önbizalommal állok be a kapuba, mert tudom, hogy amin van, nem ajándékba kaptam, hanem megharcoltam érte.”
Felépülését követően a 2016/17-es szezonban újra ihletett formában védett, spanyol statisztikák szerint 2017. januárjában 160(!) mérkőzés után először, Lionel Messi tudta csak bevenni a kapuját szabadrúgásból, addig senki nem tudott betalálni ilyen formában a kapujába. Azonban a sorsát nem kerülhette el, 2017. február 26-án a Real Madrid elleni találkozón egy bravúros hárítás során újra megsérült a térde, várhatóan az őszi szezonban már újra a Villareal rendelkezésére állhat.
Eredményeit mi sem mutatja jobban, minthogy a 2016/17-es szerzonban a La Liga statisztikái szerint 81%-os védési hatékonysággal a legjobb kapusok között tartották számon a top 5 bajnokságot figyelembe véve, és sokáig a spanyol bajnokság legkevesebb gólt kapó kapusának trófeájára, a Zamora-díjra is esélyes volt.
Pályafutása a rengeteg sérülés ellenére sem címek nélküli, kétszeres Európa-liga győztesnek, egyszeres spanyol kupagyőztesnek, valamint U21-es Eb-egyőztesnek vallhatja magát. A felnőtt spanyol válogatottban is sikerült bemutatkoznia, a Bosznia - Hercegovina elleni mérkőzésen.
Asenjo egy interjúban elárulta, hogy a jelenlegi hálóőrök közül Buffon a kedvence, korábban pedig Angelo Peruzziért rajongott.
Grazie @gianluigibuffon!! Grazie Sansone!! #sinpalabras ���� pic.twitter.com/hpj6dYoejA
— Sergio Asenjo (@SergioAsenjo1) 2017. március 30.
Asenjo negyedjére sem adja fel, a sérülése utáni napokban a következőket nyilatkozta a Villareal stábjának:
“Nem szabad magad alatt lenned, sajnáltatni magad, és kérdezgetni, hogy miért történik ez velem. A futballisták ki vannak téve a sérüléseknek, az én esetemben ez persze többször történt meg az átlagnál, de nem kell panaszkodni, csak a jövőre gondolni ambícióval és reménnyel. Alig várom, hogy bizonyítsak magamnak, és mindenkinek aki számol velem. Minden egyes sérülésemből tanultam, és próbálok is tanulni, hogy hogyan legyek nem csak jobb játékos, hanem jobb ember is.”
Hozzáállása példamutató lehet minden labdarúgó számára.
