Hazatért Magyarországra Hutvágner Gergely, aki január 11-17. között a Manchester United akadémiáján járt próbajátékon. Nem okozott csalódást.

Mint arról korábban beszámoltunk, Hutvágner Gergely, a Vasas Kubala Akadémia U16-os kapusa meghívást kapott Manchesterbe, hogy január 11-17. között a United akadémiáján mutathassa meg képességeit. A magyar hálóőr nem vallott szégyent, az akadémistákkal edzett együtt, és a végén külön dicséretet kapott az elvégzett munkájáért.

- Először is szeretnénk gratulálni, kérlek avass be minket, hogyan jött ez a lehetőség számodra? Hogyan figyeltek fel rád? - Köszönöm szépen. Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly nyáron részt vettem az Egri kapus Akadémia, Illyés Dániel által szervezett VI. Egri Nemzetközi Kapustáborban. A tábor fődíja komoly lehetőség volt: a két legtehetségesebbet elviszi magával egy angliai edzőtáborba barátjához, a korábbi Liverpool Academy kapusedző Billy Stewart magán akadémiájára. A szombathelyi Molnár Márk és én lettünk a befutók. Valójában szimpla edzőtábor volt ez, de volt ott olyan tréner is, aki a Manchester Unitedben is dolgozik, és látott bennem fantáziát, ezért beajánlott az MU-hoz, ezután pedig januárban küldtek egy hivatalos kikérőt a Vasashoz. Mondanom sem kell, hogy itthon az ünnepek komoly edzésekkel teltek, amit külön köszönök a volt és jelenlegi edzőimnek, hogy rám áldozták a szabadnapjaikat. Egy héttel hamarabb kiutaztam, hogy fel tudjak készülni az ottani körülményekre, kicsit elsajátítsam az angol edzésmódszereket.

- Hogyan telt el az a néhány nap az akadémián? - Egyedül utaztam - ami kicsit ijesztőnek tűnt először-, de mint később kiderült hasznos is volt, hiszen így rá voltam kényszerítve, hogy használjam az iskolában szerzett angol nyelvtudásomat, a második héten már teljesen jól tudtam kommunikálni is. Persze, ha nem volt edzés, hiányzott a családom és a barátaim, de minden este beszéltünk telefonon. Mindig elmeséltem nekik a napi történéseket, ők pedig folyamatosan biztattak, szurkoltak. Egyébként is rengeteg gratulációt és jókívánságot kaptam otthonról, edzőktől, barátoktól, amit ezúton is köszönök, nagyon jól esett.

Az edzésekről: az akadémiai hét minden napja edzéssel telt, csapat és kapusedzések, erősítések. Napi egy edzés volt, de az 2-3 órán át tartott. Legtöbbször az U18-as csapattal edzettem, a végére egészen összebarátkoztunk.

Az utolsó napon edzőmérkőzést játszottunk ahol végig én védtem és megkaptam az 1-es számú mezt, mondanom sem kell, leírhatatlan élmény volt.

- Milyen körülmények közé csöppentél, találkoztál-e új gyakorlatokkal, esetleg a tempó mennyivel volt másabb? - A körülmények elképesztőek, 10-12 füves pálya, fedett és műfüves pályák, hatalmas konditerem, uszoda, stb. A foglalkozások során arra helyezték a hangsúlyt, hogy a fiataloknak minél gyorsabban kelljen gondolkozniuk. Ezt úgy érték el, hogy kis területen, kis kapura, sok emberrel kellett játszanunk.

Az ottani akadémistákkal edzettem együtt és utána mindegy volt, hogy mennyit edzettünk, mindig volt külön kapusfoglalkozás. Melyek során erőltették a lábbal való játékot, a technikai képzést, lehúzásokat, szögből védést.

- Az egyik kérdés, ami ilyenkor talán minden "naiv" futballszurkolóban felmerülhet, az az, hogy sikerült-e találkoznod a felnőtt csapat játékosaival?
- Persze. Az összes tévében csodált "sztárral" találkoztam, kiderült, hogy ők is emberek. Nagyon közvetlenek és segítőkészek voltam velem, ha eltévedtem, útba igazítottak. De Gea, Depay, Rooney, Giggs ,Fellaini, Ashley Young,ott jöttek-mentek, együtt ebédeltünk és úsztunk minden nap. Sok autogramot gyűjtöttem a barátaimnak. Sergio Romero még a kapuskesztyűmet is megcsodálta, nem látott még ilyet.

- Hosszú, és nehéz napokon vagy túl. Az utazás végén hogyan váltatok el? - A próbajáték a vártnál jobban sikerült, nagyon jól ment a játék, az edzők, kapusedzők egyértelműen pozitív jelzéseket küldtek, dicsértek. Az edzőmeccs után leültem velük az irodájukban, ahol közölték, hogy nagyon elégedettek voltak a munkámmal, hozzáállásommal, ha csak rajtuk múlna, leigazolnának. Rajtuk kívül persze még sok emberen kell átfutnia a dolognak, management, utánpótlás igazgatók, így abban maradtunk hogy február végéig kapunk végleges választ.

- A pályafutásod jövőbeli szakaszára milyen hatással lehet ez a lehetőség? Magasabb célokat tűztél ki?

- Természetesen óriási motivációt jelent számomra, hogy egy ekkora csapatnál is megmutathattam, mit tudok. Sok munka van még előttem, bőven van mit javítani a játékomon. Azért az edzéseken - akár a Vasasnál, akár a válogatottnál-, ha elfogy a szusz, mindig erőt tudok meríteni az emlékből és tudni fogom, hogy becsületes, kitartó munkával és egy kis szerencsével bárhova el lehet jutni. Köszönöm az érdeklődést, hajrá hálóőrök!

Mi ehhez már csak annyit tehetünk hozzá, hogy a munka, a kitartás és a tehetség mindig meghozza gyümölcsét. Bízunk a hasonló folytatásban, azonban, ha nem jön össze a lehetőség, ezen hét élményei egy egész pályafutásra való energiát adhatnak.Csak így tovább, hajrá Gergő!