Kapusfronton a nyár egyik slágere a Barcelona hálóőreinek kálváriája, Luis Enrique évek óta nem teszi le nyíltan sem Claudio Bravo, sem Marc-André ter Stegen mellett a voksát. A kialakult helyzetről két fiatal és tehetséges szakember véleményét is kikértük.

A spanyol bajnokságban a Barcelonánál egyértelműen Claudio Bravo a favorit, míg a kupaszereplések során a német az első számú hálóőr. Rövidtávon motiváló jelleggel hathat a küzdelem az egyes számú mezért, azonban hosszabb távon nem vállalható, hogy két, hasonló képességű hálóőr kerüljön ilyen szituációba, a szezon indulása előtt egyértelművé kell tenni a kapusok közötti sorrendet, hiszen előbb-utóbb konfliktust fog szülni ez a kapusok között. A chilei válogatott kapitánya 33 éves, míg német társa még csak a 24. életévét tapossa, így a tapasztalat, a megbízhatóság egyértelműen a chilei mellett szól, azonban Ter Stegen a jövő embere lehet akár a katalánoknál, akár a német válogatottban. Bravo fantasztikus reflexekkel rendelkezik, és a magas labdák sem jelentenek számára problémát még a 184 centiméteres magassága ellenére sem, riválisa legfőbb erőssége pedig a lábmunkája, nem véletlenül hasonlítják Manuel Neuerhez.

Mindkét játékost szóba hozták már angol klubokkal, azonban a legfrissebb információk szerint leginkább Bravo áll közel ahhoz, hogy Guardiola irányítása alatt a Manchester Cityhez szerződjön, ahhoz viszont Manchesterből is távoznia kell valakinek. A szezon első mérkőzésén a katalán tréner Joe Hart helyett Caballeronak szavazott bizalmat, így a chilei esetleges klubváltásával valakitől el kell köszönni a kékeknél. Nagy a gyanúnk, hogy Hart lesz az, aki egy borzasztó Eb-n van túl.

Bravo már a Sociedadban is bizonyított Spanyolországban, ahogy kontinens- és világversenyeken is folyamatosan hozza a tőle elvárható legmagasabb szintet. Ter Stegen számára ilyen fiatalon a minél több játékperc lenne a legfontosabb, azonban riválisa mellett – és edzői döntésképtelenség miatt - képtelen kiharcolni az első számú pozíciót. Ahogy a Bajnokok Ligájában már többször bizonyította, kiváló reflexekkel rendelkezik, azonban teljesítményében gyakran benne van a hiba is, nem egy potyagól fűződik a nevéhez. Ezek a hibák azonban könnyen javíthatóak, meccsrutinnal pedig még magabiztosabb teljesítményt nyújthatna.

A katalán kapuskérdés nem egyedi probléma, előfordulhat bármelyik csapatnál, ahol kapusok közötti verseny során két, hasonló képességű hálóőr feszül egymásnak. Az edzőknek nincs ilyen esetben könnyű dolga, a következőket kell mérlegelni (nem fontossági sorrendben):

• kor
• ambíció, motiváció
• mérkőzésteljesítmény (edzésteljesítmény), edzettségi állapot
• csapat játékstílusához melyik hálóőr illik
• fizikai, pszichés felkészültség
• kapus elfogadottsága a társak, szurkolók körében

Ahogy Bicskei Bertalan fogalmazott a Kapusok könyve c. kiadványában: „ahol két hasonló korú, tudású és ambíciójú kapus van, a rivalizálás átcsaphat egészségtelen versengésbe. Ez árt a kapusok és a csapat mérkőzésteljesítményének.”

A probléma hátteréről és az esetleges döntési, mérlegelési lehetőségekről megkérdeztünk két tehetséges, még pályája elején járó – ámbár annál több tapasztalattal rendelkező - fiatal szakembert.

Németh Barnabás labdarúgó edző a következőképp látja a kialakult helyzetet:

„Úgy gondolom, hogy elsősorban azt kell mérlegelnie az edzőnek, hogy a kapus, mint "nagy egész", hogyan illik bele a játékmodellbe. A Barcelonánál ennek kiemelt jelentősége van, hiszen a kapus az első támadó és talán az összes többi csapatnál többször veszik be a játékba. Ezért egy olyan stabilitást, önbizalmat kell sugároznia a társai felé, ami meghatározza adott esetben a védekezést és a támadást is. A döntést mindenképpen a stáb hozza meg közösen, a "balhét" pedig a vezetőedző viszi el. Nem gondolom, hogy egyénekről van szó, ha a stábon belüli döntéseket vitatjuk.

Mivel felnőtt emberekről és érett játékosokról beszélünk, kulcsfontosságú a kommunikáció. Sokat kell velük beszélgetni a csapaton belül kialakult helyzetről is, hiszen a döntéshozó stáb is csak így kap teljes képet a szituációról. Emellett mindig értékelni kell a munkájukat és ezt az egészséges rivalizálást fenntartani a két említett kapus közt. Luis Enrique hozzáállásáról és cselekedeteiről, mondatairól nehéz beszélni jelen esetben, hiszen sokszor csak fél információkat kapunk a médián keresztül. Ha igaz, hogy a kapusok elégedetlenkednek a játékidejükkel, úgy sajnos a helyzet nehezen fenntartható és a klub érdekeit szolgálva kell meghoznia a stábnak ezt a fájó döntést.”

Azért, hogy a kapusok helyzetét más szemszögből is kicsit jobban megértsük, megszólaltattuk Angyal Tamás kapusedzőt is:

,,A végleges döntés a vezetőedzőé, viszont kikérik a kapusedző véleményét is minden klubnál. Mi alapján lehet dönteni? Technikai, taktikai, fizikai, pszichológiai képességek. Ezeken belül, hogy párat konkrétan is megemlítsek, lábmunka, helyezkedés, döntéshozatal, kommunikáció, gyorsaság, reakció gyorsaság. A kapusedzőknek egyértelműen a feladatai közé tartozik a kommunikáció is, hogy mentálisan és lelkileg is felkészítse a kapust a meccsekre. A kezdőkapus amíg magabiztosan véd és jó formában van, nem gondolkodnak a váltáson, ezért is mondhatjuk, hogy a kapus poszt egy bizalmi poszt. Formahanyatlás, kiállítás vagy sérülésből adódóan a második számú kapus ha megkapja a bizalmat, csak akkor képes hosszútávon a kezdőben maradni, ha tud élni ezzel a lehetőséggel.”

A döntés ilyen szituációban tehát egyáltalán nem könnyű, számtalan dolgot kell mérlegelnie a komplett edzői stábnak, de a végleges döntést az edzőnek kell meghoznia, amiért vállalnia is kell a felelősséget. Ahogy a közismert mondás is tartja, végy egy jó kapust.

Ha kettő van, az sem baj. De nem is biztos, hogy előny.

Mondd, te kit választanál?