Érzelmi hullámvasútként megélt felépülés, folyamatban lévő nyári felkészülés, angol kapusiskola, világbajnoki kapusteljesítmények. Bogdán Ádámmal beszélgettünk.
(foto:facebook.com/csepelyiadrienn)
Páros futballélményben volt részünk a belvárosi Kicsicake cupcake barban, ahol amellett, hogy Csepelyi Adrienn „Belemenés” című könyvének bemutatóján vehettünk részt, Bogdán Ádámmal is alkalmunk nyílt pár szót váltani, a beszélgetés után pedig volt szerencsénk kipróbálni az Ádám által megálmodott és piacra dobott Red Viking sört is.
Jelentjük, a Red Viking 4.3, Ádám pedig már újra százszázalékos.
Az elmúlt, közel húsz hónap egy rendkívül nehéz időszak volt Bogdán Ádám számára. Még 2016 novemberében a Wigan Athletic csapatánál szerepelt kölcsönben, ahol súlyos térdsérülést szenvedett, elszakadt a jobb térdében a keresztszalag. A felépülése rengeteg időt vett igénybe, a rehabilitációval telt hónapok nem csak fizikailag, hanem pszichésen is megterhelték a Liverpool hálóőrét.
„Hullámvasút volt érzelmileg és a regenerálódás szempontjából is, nagyon nehezen akart jobbá válni a térdem. Sok oka volt, nem volt egyszerű időszak, nagyon sokszor volt, hogy azt hittem már nem lesz jó, aztán mégis javult a helyzet. Majd ezután edzettem egyet - nem voltam még készen-, megint bedagadt. Nagyon nehéz időszak volt, de most már százszázalékos vagyok. Jelenleg itthon készülök, nyári szünetünk van, de az utolsó két hétben azért már kaptam edzésprogramot a Liverpooltól, és egy-két kapusedzésen is részt tudtam venni.”
Beszélgetésünk ideje pontosan egybeesett a Dél-Korea – Németország világbajnoki mérkőzéssel, a lefújás pillanatában tudtuk meg a teremben az eredményt. A meglepettség nem volt kicsi, Ádámmal együtt mindenki rácsodálkozott, hogy a címvédő Németország csoportutolsóként ballaghat haza a világeseményről. Ezáltal nem tudtuk kikerülni a témát, vajon mennyiben befolyásolhatja egy csapat teljesítményét az a tény, hogy Marc-André ter Stegen személyében egy olyan kapusuk van, aki szenzációs formában védte végig a szezont a Barcelonában, de a világbajnokságra felépült Manuel Neuer, aki gyakorlatilag szeptember óta nem védett valódi téttel bíró mérkőzésen, ellenben rögtön megkapta a bizalmat.
„Csapatépítésnél ezek olyan döntések, amit az edző legjobb szándéka szerint kell, hogy eldöntsön. Vajon egy ekkora egóval és reputációval rendelkező világbajnok játékos, mint Neuer mennyire tud segíteni ilyen formában a csapaton? Előre persze ez nem tudható, de úgy tűnik, hogy a csapatot megbontja, hogy akivel kvalifikálnak a világbajnokságra, aki azért csak a Barcelonában játszik, félreteszik, hogy Neuer kerüljön a csapatba. Azt gondolom ez egy érdekes döntés volt, lehet hozzátett egy picit ahhoz, hogy nem úgy alakult a csapatnak a teljesítménye. Kérdés, hogy egy edző hiteles tud-e maradni egy ilyen döntéssel a csapat előtt.”
A világbajnoki szereplés kapcsán az angol válogatott hálóőreit sem hagyhattuk szó nélkül, Joe Hart kimaradásával a lehetséges jelöltek közül a legrutinosabb kapust hagyták otthon.
„Voltak korábban már beszélgetések arról, hogy kimaradhat, de mikor hivatalos lett a döntés, meglepődtem. Nem volt meg vele kapcsolatban az a bizonyos „flow”, amikor játszott, az sem jött úgy igazán jól ki számára. Kirakták a West Ham kezdőjéből, majd vissza, majd megint kirakták. Várható volt, hogy egy újabb generációs csapat lesz az angoloknál, akik inkább már fiatalokból építkeznek. Butland, Pickford, illetve, aki idén extrémen jó volt, Pope.”
A világbajnokságon a csoportmérkőzések során komoly hibákat láthattunk a kapusoktól, az egyik legnagyobb meglepetéssel talán De Gea szolgált, akit egyértelműen most már a világ legjobb kapusai között emlegethetünk, mégis képes volt elképesztő hibát véteni.
„Már az elmúlt eb-n is tapasztaltam, hogy De Gea olyan követelményrendszerben játszik Angliában, ahol nagyon jól teljesít és komfortosan is érzi magát a Manchester United játékstílusában, abban ő teljesen letisztultan tud játszani. A spanyol csapat ezzel szemben egy tiki-takára épülő stílust alkalmaz, amibe kicsit természetellenesen illik bele. Számtalan kérdés felmerülhet számára mérkőzés közben, hogy most kipasszolja inkább a labdát vagy előre ívelje, de felívelésnél akkor vajon mit szólnak a spanyolok. Közben ez az egyszerűbb dolgokról is elveszi a figyelmét, ezeken is múlhatnak ilyen hibák.”
Végül, de nem utolsósorban, Ádám bevezetett minket az itthoni és az angliai kapusképzés közötti különbségekbe.
„Angliában a gyorsaságban van a legfőbb különbség, illetve rendkívül sok labdafogási gyakorlat van: dropból, kézből, oldalról berúgások. Rendkívül gyorsak, de funkcionálisak is az edzések, kicsit kisarkítva az a lényeg, hogy kiüsd vagy kivédd valahogy a labdát. Magyarországon a technikai elemek elsajátítására nagyon sok időt szánnak, hogy hogyan vetődj, esetleg keresztbe nyúlj vagy sem.”
Nem hagyhattuk ki azt a kérdést sem, hogy mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb magyar kapus kerül ki külföldre, és kap játéklehetőséget.
„Ez lehet egy természetes folyamat velejárója is, hogy jelenleg nem úgy jön ki a lépés az átigazolások szempontjából. Nem tudok ezzel kapcsolatban biztosat mondani, de az is lehet, hogy az utánpótlásképzésben vannak problémák. Az is lehet, hogy már nem feltétlen annyira vonzó külföld, hogy itthon jelentősen javultak a kereseti lehetőségek. A fiatal játékosok a fiatalszabály miatt jól el tudnak lenni az itthoni közegben és nem biztos, hogy mindenáron külföldre akarnak szerződni, ezt is el tudom képzelni.”
Időközben hivatalossá vált, amit eddig sejteni lehetett, Bogdán Ádám a következő szezont kölcsönben a skót élvonalban szereplő Hiberniannél tölti.
