A brazil labdarúgás a kezdetekben nem a kapusok sikereiről és elismertségéről volt híres. Taffarel azonban változtatott ezen.
Az 1966-ban született legendássá váló brazil hálóőr pályafutása hazájából indult, az Internacional együttesében pallérozódott a kezdetekben. Az áttörést számára az európai szerződés hozta meg, huszonnégy éves korában már Olaszországban, a Parma csapatához szerződött, ahol előbb Olasz Kupát, majd később KEK-et is nyert. Ezután visszatért szülőföldjére az Atlético Mineiróhoz, de 1998-ban újra Európában folytatta karrierjét. A Galatasaray együttesével kétszeres török bajnok, kétszeres török kupagyőztes lett, valamint 2000-ben az Arsenal ellen megnyerte az UEFA-kupát, majd pedig a Real Madrid ellen az Európai Szuperkupát is.
(egy, az Arsenal elleni legendás védése)
A válogatott színeiben tizenhét éves korában bemutatkozhatott, 1994-ben pedig már világbajnoknak mondhatta magát. Teljesítményével jelentős mértékben hozzájárult az aranyéremhez, hiszen a csoportmérkőzések során csak egy, míg az egyenes kieséses szakaszban is csak két gólt kapott. 1998-ban nem sikerült a címvédés, de a Hollandia elleni elődöntőn két tizenegyest is hárított.
Íme az egyik, Cocu büntetője:
101 válogatottsággal a háta mögött rekordernek számít Brazíliában a kapusok között.
Karrierjének jelentőségéről a jelenleg is aktív Júlio César így nyilatkozott:
„Taffarel több volt, mint a brazil válogatott első számú kapusa. Ő tette elfogadhatóvá, sőt megbecsülendővé ezt a posztot Brazíliában, ő volt a példaképünk, és ő mutatta meg, hogy igenis lehet érvényesülni Európában. Ha ő nincs, mi sem tartanánk ott, ahol.”
2013-ban az IFFHS rangsora alapján az elmúlt 25 év tizedik legjobb kapusának választották meg. Pályafutása végeztével egy játékosügynökséget alapított, fiatal tehetségek felkutatására és menedzselésére.
Jelenleg a Galatasaray kapusedzőjeként dolgozik, valamint rendszeresen véleményt formál az Európában teljesítő hálóőrök teljesítményével kapcsolatban a különböző médiafelületeken.
