Két edzőleganda, két sors, két élettörténet. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Guttmann Béla és Carlo Ancelotti könyv tökéletes ajándék lehet az egyszeri foteldrukkereknek, valamint azon szurkolók számára is, akik a szakmaiságot sem szeretik nélkülözni. Ajánló.
„Mint a csapat vezére, az edző fogja össze a játékosokat, ő viseli a felelősséggel járó terhet. Mindig többes szám első személyben gondolkodik – a játékos ezzel szemben szinte kivétel nélkül csak magára gondol.” - idézi a könyv Carlo Ancelottit.
Megjárta mind a két oldalt, játékosként is elismert futballista volt, az igazi áttörést azonban az edzői karriere jelentette. Nagyszerű játékosok dolgoztak a kezei alatt, pályafutása során nyolc aranylabdást edzett, számtalan emlékezetes mérkőzésen vett részt olasz, spanyol, angol és francia kispadok mellől is. Ancelotti részletesen kifejti, hogyan zajlik az edzések koordinálása és előkészítése a megfelelően kiválasztott stábbal együtt, milyen tényezők befolyásolhatják a tervezést klubonként és országonként, és mit miért tett a kispadon.
A Giorgio Ciaschini szerkesztésében megszületett Carlo Ancelotti – Az én focim című könyvben nem csak egy nagyszerű játékos, hanem egy nagyszerű ember és szakember képe rajzolódik ki a ’90-es évektől napjainkig. A könyv olvasása során belátást nyerhetsz a Milan, a Juventus és a Real Madrid öltözőjébe, a szakmai elemzések, taktikai rajzok segítségével pedig rögtön a sztárcsapatok kispadján találod a helyed.
Nem csak edzőknek, szakembereknek, hanem a futballszurkolóknak egyaránt ajánlott.
Hogyan állítsd meg a Barcelonát vagy hogyan birkózz meg a sztárallűrökkel az öltözőben? Hogyan lehet felkészülni egy olasz bajnokira és hogyan zajlik a felkészülés Angliában? Mit köszönhet Buffonnak? Mikor akarta rögtön abbahagyni és mit jelent számára „A tizedik”?
Ancelotti mindezt őszintén elmeséli.
„Edzői védjegye a rendületlen támadójáték, fáradhatatlan küzdelem, állandó gólveszély. Az élete mintha állandó lázadás lenne a védekező futball halálos uralma ellen.”
Azt is gondolhatnánk, hogy ezen sorok Pep Guardioláról vagy Carlo Ancelottiról szólnak, ehelyett a 20. század egyik legnagyobb edzőjét méltatják, aki történetesen magyar volt.
Még akkor is, ha honi labdarúgásunk nem emlékezik meg róla.
A játékosként is kiemelkedő tehetségnek számító Guttmann edzői pályája során forrt ki igazán, világvándorként számon tartva 12 ország 25 csapatát irányította. Mottója szerint „a harmadik szezon végzetes”, így nem volt hajlandó huzamosabb ideig egy klubnál munkát vállalni. Utólag a világ leginkább a híres Guttmann-átokról ismeri.
Miután a Benficával egymás után hátrányból megnyerte a BEK-et 1961-ben a Kubalát, Kocsist, Czibort felsorakoztató Barcelona, majd 1962-ben a Puskás és Di Stéfano nevével fémjelzett Real Madrid ellen, karrierje csúcsán a következővel búcsúzott a portugáloktól: „Száz évig nem nyertek semmit.”
A Benfica azóta már a hetedik nemzetközi kupadöntőjét is elveszítette.
Folyamatosan kereste a változás, az újítás, a forradalom lehetőségét, ennek egyik legfontosabb eredménye a 4-2-4-es játékrendszer, amellyel 1958-ban Brazília világbajnok lett. Ebben az évben Brazíliában dolgozott, ahol először alkalmazta ezt a felállást. Puskás Ferenc pályafutása során előszeretettel hangoztatta, hogy Guttmann Béla döntő szerepet játszott ennek a formációnak az elterjesztésében.
A Detlev Claussen által írt könyvet rejtélyek, győzelmek és történelmi események mellett végig belengi Guttmann zsidó származása, mely végigkísérte játékos és edzői pályafutását.
Guttmann Béla, a 20. század egyik legnagyobb edzője.
A kiadó további futball témájú könyveit az alábbi linken tekintheted és rendelheted meg: http://akkrt.hu/info/focis_konyvek