A fenti mondatnak egy tökéletes világban fel sem szabadna hangoznia. Azt azonban már régóta tudjuk, hogy a világ közel sem tökéletes. A labdarúgás világa sem.

Adott egy már-már tökéletes pályafutás. Huszonöt év, tizennyolc trófea. Ennyi ideje szolgálod szeretett klubodat, legelső BL-mérkőzésed előtt az iskolapadból rángatnak ki, majd pedig "bevéded" magad a királyiak kapujába. Tökéletesnek tűnik.

Azonban semmi sem tart örökké.

A sikerek egyre csak jönnek, a győzelmek és a serlegek száma szezonról szezonra gyarapszik. A szurkolók a vállukon hordoznak, neved örökre bekerül a klub történelemkönyvébe, csapatkapitányi karszalagot kapsz, egyetlen összeállítás sem kezdődhet a neved nélkül.

A történet azonban egy napon csúnya fordulatot vesz. Olyat, amelyet talán még a szurkolók nagy része rémálmában sem gondolt volna. Érkezik egy portugál "zseni", minden adott a sikerhez, azonban a háttérben már viharfelhők gyülekeznek. A portugál zseni szakít a hagyományokkal, szíve szerint át is írná a történelemkönyveket. A tizenhatost a kispad váltja fel, a dicshimnuszokkal teli cikkeket a bulvár, a tapsvihart a füttyszó. A legenda státusz és a teljesítmény hanyatlásnak indul, megindulsz a lejtőn. Az edző, az elnök és a közönség újra és újra taszít egyet rajtad, hogy még lejjebb süllyedj. Aztán, amikor már úgy tűnik, hogy visszatérsz önmagadhoz, valami ismét visszahúz.

Hová tűntek már azok az El Clásicók, amikor életben tartod a csapatot? Hová tűntek azok a serlegek, amelyeket felemelsz elsőként? Hová tűntek azok a motivációs beszédek, amelyeket a társaidnak mondtál és kihúztad őket a bajból? Hová tűntek a vetődések? Hová tűntél Te magad?

A történet véget ért. Egy portugál taszított le a trónról, pályafutásod pedig ironikus módon ahhoz a csapathoz vezet, amely együttesből igazán elindult a portugál zseni edzői karrierje.

Könnyek között ejtett utolsó szavaiddal búcsúzunk:

Remélem, a madridiak, a szurkolók nemcsak jó vagy rossz kapusként őriznek meg az emlékezetükben, hanem jó emberként is.

Nem vagyunk madridiak, de nyugodj meg "San Iker", ennél többre fogunk emlékezni.

Sokkal többre.

A legszebbekre.