A válogatott romániai mérkőzése előtt számvetést készítünk a három, keretbe behívott hálóőrt illetően. Sorozatunk első részében Király Gáborral foglalkozunk.

Király Gábor pályafutásának történeti áttekintését viszonylag rövidre fognánk. Kezdetben a Haladás színeiben kergette őrületbe a magyarországi csatárokat, majd fogta a sátorfáját és letáborozott a németországi kapufák között, hosszú éveken keresztül a Hertha BSC együttesénél csillogtatta meg tudását híres mackónadrágjában. 1998-ban a Bundesliga legjobb kapusának is megválasztották.

Pályafutása legszebb évei után a szigetországi labdarúgásban is megmérettette magát – egyes hírek szerint az Arsenal is szerette volna őt szerződtetni -, kezdetben a Crystal Palace, majd később a West Ham, az Aston Villa és a Burnley portása volt. Ezután 2009-ben egy rövid leverkuseni kölcsönadás után az 1860 München csapatánál találta meg számításait, ahol egészen Ricardo Moniz érkezéséig fontos láncszemként tekintettek rá. Egy kisebb botrány, a mellőzöttség és Felix Magath hívó szavára újra visszatért Angliába, jelenleg a Fulham FC kapusa a másodosztályban.

Jelenleg csak ez számít. Király érkezését hamarosan az edző távozása követte, így a magyar hálóőr eddig csak két találkozón védhetett újdonsült együttesében. A két találkozó nem sikerült a legfényesebben, a Reading ellen három, míg a Nottingham Forest ellen öt gólt kapott, ki is került a kezdőcsapatból. Az elmúlt héten a Bolton ellen játszottak kiesési rangadót, mely akár a két magyar kapus vetélkedéséről is szólhatott volna, azonban Bogdán Ádám ujjsérülése miatt, míg Király Gábor edzői döntés végett hagyta ki a találkozót.

A válogatottban kilencven mérkőzésen szerepelt, és 2010-ben megválasztották az évtized legjobb magyar kapusának. Utoljára 2013. október 15-én, azaz szinte napra pontosan a Románia elleni mérkőzés előtt egy évvel lépett pályára Andorra ellen.

Király Gábor a következőképp nyilatkozott a kerethirdetés után a kiralygabor.eu-nak:

Ha viccesen szeretnék fogalmazni olyan volt Pali belépője, mintha a Sylvester Stallone féle Feláldozhatók sorozat legújabb  forgatókönyve a kezében lenne. Igaz, mi nem hősök vagyunk, nem filmsztárok, nem a világot kell megmentenünk, de visszatérve a nemzeti csapatba ismét példát kell mutatnunk és a végsőkig harcolni a magyar csapat sikeréért. Örülök a felkérésnek, és tudásom legjavát fogom nyújtani.

Miért Ő?

Dárdai Pál egyértelmű vezérként számítana Királyra. Tizenkét éves koruk óta ismerik egymást a különböző utánpótlás válogatottakból, Németországban pedig hét évet játszottak együtt a Hertánál. A csapatban szükség van a karakteres, határozott, már korábban bizonyító játékosokra, márpedig Király minden kitételnek megfelel. Magas kapusként az ütemérzékével és az 1-1 elleni szituációkat is magabiztosan oldja meg.

Király a romániai találkozóhoz hasonló ütközetek sorát tudhatja a háta mögött, és tapasztalatával, vezéregyéniségével a védelmet is határozottan tudja irányítani. A tapasztalat és a rutin miatt előnnyel indul riválisaival szemben.

Miért ne Ő?

Már nem lesz fiatalabb, harmincnyolc éves. A válogatottnál csak tűzoltó szerep juthat számára, hosszabb távon már nem jelenthet megoldást. A játékhiány lehet a másik érzékeny pont a szerepeltetésében, de ebben a korban már olyan rutinnal és tapasztalattal rendelkezik, hogy ez a néhány hét kihagyás nem hagyhat döntő nyomot rajta.

Sorozatunk következő részében Dibusz Dénessel foglalkozunk.