Nyolcvannyolc éves korában, hosszú betegség után elhunyt Grosics Gyula, a legendás magyar hálóőr.

Talán a 2000-es évek elejét írhattuk. Kissrác voltam még, koromból adódóan nem is igazán ismertem a nevét, fel sem foghattam, hogy kivel is találkoztam. Egy tornát rendeztek szülőfalumban, ahová vendégként meghívást kapott Ő is. Végignézte a meccseket, még ma is szemem előtt látom, ahogyan Puskás Öcsi bácsival ott ülnek a székeken és nézik, ahogy a kis srácok küzdenek a pályán.

Amint kamaszodtam, egyre többet hallottam az Aranycsapatról. Mivel én is elsősorban megakadályozni szeretem a gólokat, mintsem szerezni, kíváncsivá váltam, hogy hogyan tudott valaki egy dorogi kis csapatból a világ egyik legjobb kapusává válni. Hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy megértsem mennyire is meghatározó az ő személyisége akár számomra, akár egy ország, vagy egy világ számára. A KAPUS. Csupa nagybetűvel. Grosics György Gyula. A ”Fekete Párduc”. Egy igazi szimbólum…

A kapus, aki meghonosította a fekete szerelést.

A kapus, akinek az 1953-as angol-magyaron a hatodik magyar gól

után bemutatott cigánykerekének megörökített pillanata bejárta a világsajtót.

A kapus, aki soha nem félt semmitől.

A kapus, akit a vallás tanított meg arra, hogy tisztelje az ellenfelet,

a sikereket és soha ne szálljon el önmagától.

A kapus, akinek az edzés ugyanolyan fontos volt, mint a mérkőzés.

A KAPUS.

Csupa nagybetűvel.

1926. február 4-én született Dorogon. Grosics György Gyulaként anyakönyveztetve, bár édesapja Grositsként írta nevét. Első mérkőzésén 9 gólt kapott az Anna-völgyben, ekkor úgy tűnt megtörik a még el sem kezdődött karrierje, hiszen ezután a Dorog második csapatában szerepelt jobbszélsőként. Egy véletlen folytán került újból a kapuba, hiszen katonai kötelezettségei miatt távol volt a felnőtt csapattól az első és a második számú kapus is. Ekkor hívták meg a még tizennégy és fél éves kissrácot, hogy védjen ő a mérkőzésen. 2-1-re nyertek.

Ezután kezdődött igazán a történet.

390 bajnoki mérkőzés, négyszeres magyar bajnok.

1947. augusztus 20. Az első válogatottság Albánia ellen, 3-0 ide. Pályafutása során hatszor került be az év világválogatottjába, négyszer Aranylabdára is jelölték, minden alkalommal az első tízben végzett. Kifutásairól is híressé vált, olykor már szinte sepregetőként óvta kapuját a támadásoktól. Az 1953-as angolok elleni 6-3 alkalmával is ő őrizte a magyar kaput, mint ahogy a 7-1 során is. ’56 után az Aranycsapat széthullott, de Grosics nem emigrált, mégis hazaárulással vádolták, a futballtól is eltiltották egy évre. Budapestről távoznia kellett, Tatabányára szerződött. Ezután a Ferencvároshoz akart igazolni, de nem engedték, így 1962-ben visszavonult. A magyar válogatottól 1962. október 14-én egy Jugoszlávia elleni vereséggel vonult vissza. Később edző, valamint klubelnök is volt. 2008-ban szimbolikus céllal leigazolta a Ferencváros, március 25-én “debütált” a klub színeiben a Sheffield United ellen. 2009-ben egy labdarúgó akadémiát is elneveztek róla hazánkban.

A legendás hálóőr 2014. június 13-án, nyolcvannyolc éves korában hunyt el.

Nyugodjon békében!

Szarka Gábor