Szabó Antal a magyar labdarúgás első kapusegyéniségei közé tartozott. Az MTK örökös tagja.

Az 1930-as évek nagy kapusegyénisége, a „Bohóc” vagyis Szabó Antal, 1910. szeptember 4-én született Soroksáron. Pályafutása nagy részét az MTK alkalmazásában töltötte, a címeres mezt 42 alkalommal húzhatta magára. Korabeli beszámolók szerint még a kapusok között is az „őrültebbek” közé tartozott, sokszor a félpályánál szerelte – fejjel vagy lábbal - az ellenfél támadóit, néha az egyszerűbb lövéseket is hatalmas vetődéssel hárította, igazi közönségszórakoztató játékos volt.

Első felnőtt mérkőzését 1928-ban játszotta Soroksáron - a 2. ligában -, innen vitte el őt az MTK 1930-ban. Ezután pályafutása legszebb évei következtek. 1932-ben Csehszlovákia ellen mutatkozhatott be a válogatottban, ugyanabban az évben az MTK színeiben magasba emelhette a Magyar Kupa serleget. Második válogatott meccsén nyolc gól kapott Ausztria ellen, így egy ideig jegelték a nemzeti csapatnál, az 1934-es labdarúgó világbajnokságon már részt vett, két meccsen lépett pályára. Ő kapta az első gólt Vb-döntőn. A 30-as évek közepén az egyik legerősebb magyar gárdában számított stabil kezdőnek, akkoriban Európa legjobbjai közé tartozott, 1936-ban és 1937-ben magyar bajnok lett csapatával. Utolsó nagy válogatott tornája az 1938-as mundiál volt, három mérkőzésen őrizte a magyar válogatott hálóját, a döntőben is ő viselte az 1-es mezt. 1940-ig játszott az MTK-ban, ezután visszavonulásáig sorrendben a Csepel SC, Lampart FC, Szentlőrinci AC, Csepel SC együtteseit erősítette.

1956-ban külföldre disszidált, 1972-ben az NSZK-ban, Nürtingenben érte a halál.

Gelencsér László